Három nap Dél-Erdélyben hetedikes szemmel

2019. május 23. – 1. nap:

   Utunkat igen korán kezdtük. Indulás után részletes tájékoztatást kaptunk idegenvezetőnktől, aki mind a három nap velünk tartott, és informált minket a programokkal kapcsolatban. Már az utazás is izgalmas, valamint érdekes volt, mivel Anita néni mindig gondoskodott róla, hogy szóval tartson minket.

   Első úticélunk Arad volt. A város engem teljesen lenyűgözött különleges épületeivel és építészeti stílusával. Az összes látványosságnál voltak előadóink, osztály- és évfolyamtársaim olvasták fel az általuk összeállított beszámolót. Mindegyik látnivaló csodálatos volt, de nekem a városháza tetszett a legjobban az 54 méter magas óratornyával. Körülbelül egy órás séta után újból útnak eredtünk az aradi vértanúk emlékműve felé, ahol koszorút helyeztünk el emlékezve a szabadságharc hőseire.    

   Arad után következett a Partium régióban található Máriaradna, ahol egy gyönyörű középkori Mária- kegyhelyet látogattunk meg. Itt a templomon kívül egy érdekes kiállítást is láthattunk azoknak az embereknek az alkotásaiból, akik a csodatévő kegyhely felkeresése után meggyógyultak.

   Viszonylag hosszabb utazás után megérkeztünk Marosillyére, ahol Erdély legnagyobb fejedelmének, Bethlen Gábornak a szülőházát néztük meg. Igen érdekes előadást hallottunk az ottani idegenvezetőtől a Bethlen-család és a szülőház történetéről.

   Egy egész napos út és kirándulás után végre következett az, amit mindenki a legjobban várt: megérkeztünk Csernakeresztúrra. Először a vacsora következett, ami isteni volt, majd a házigazdák is köszöntöttek minket. Étkezés után elosztottuk a szállásokat, és mindenki elfoglalta a szobáját. Azt kell mondjam, hogy ez volt az egyik legizgalmasabb „program”.

 

2019. május 24. – 2. nap:

   A korai ébresztő senkinek sem esett túl jól, de a finom reggeli talán kicsit jobb kedvre derített minket. Első állomásunk a helyi iskola volt. Adományokat (könyveket, írószereket) is vittünk, amelyeket a gyerekek örömmel osztottak szét egymás között.

   A második program Vajdahunyad vára volt, amit talán én vártam a legjobban. Nagyon érdekelt az épület történelmi háttere és a Hunyadiak kora. Körülbelül két órát töltöttünk el ott, aminek minden percét élveztem. Elképesztő, hogy a XXI. században hogyan lehet még ilyen jó állapotban egy középkori vár. Miután belülről is megszemléltük a csodálatos építményt, borzongtunk a kínzókamrában, ijedeztünk a hóhértól, kaptunk egy kis időt szuvenír vásárlására is.

   Déva volt ezen a napon utunk következő állomása, amit nagyon vártam, ám előtte kaptunk egy fél óra szabadidőt, hogy bevásárolhassunk. Itt is nagyon élveztük, hogy angolul kellett beszélnünk. A várhoz való feljutás igen kalandos és kimerítő volt, de túléltük. A második kapunál az előadók felolvasták a Kőmíves Kelemenné című népköltészeti alkotást. Ha másért nem is, a kilátásért mindenképp megérte felmászni. A siklóval megtett lefelé utat talán csak a tériszonyosok nem élvezték. Napunk utolsó helyszíne Böjte Csaba gyermekotthona volt, ahol egy kisebb körbevezetés után találkozhattunk az ott élő gyerekekkel. Adományokat is vittünk, melyeknek itt is nagyon örültek. Egy nagyon kellemes délutánt töltöttünk ott, ahol beszélgettünk és ismerkedtünk az otthon lakóival.

A vacsora után kitöltöttük az esti kvízt és lerajzoltuk legszebb, legjobb élményeinket.

 

2019. május 25. – 3. nap:

   Reggel enyhe szomorúság volt mindenkiben, hiszen ez volt az utolsó napunk. Reggeli után összepakoltuk a csomagjainkat, és mindenki szépen rendbe rakta a szobákat maga után. Megköszöntük a vendéglátást, majd útnak indultunk.

   Aznapi első programunk a Piskiben található arborétum volt, ahol egy jó órás sétát tettünk, és megnéztük a növényeket.

   Ezután következett Temesvár, szerintem az egyik legszebb helyszín, amit meglátogattunk. Rengeteg építészeti különlegességet láttam, engem nagyon megfogtak. Ugyanúgy, mint a többi városban is, itt is voltak előadóink, akik beszámoltak a város egy-egy nevezetességéről. Mindezek után jött az a program, amit az egész évfolyam a legjobban várt: hosszabb szabadidőt kaptunk, így megebédeltünk a McDonald’s-ban, ahol szintén angolul kellett beszélnünk. Az eközben szemerkélő eső ellenére tovább haladtunk a látnivalók „listáján”, és megnéztünk egy különleges ortodox templomot, amely a temesvári forradalom idején menedékhelyül is szolgált a szegények számára. Ezután meglátogattuk a Dózsa György kivégzésének feltételezett helyszínén felállított emlékművet.

  Az izgalmas kirándulás végére érve még körülbelül három óra buszút várt ránk Debrecenig. A hazautazás szintén izgalmas volt, és nagyon sokat nevettünk. Útközben még kaptunk egy utolsó kvízt, amely összefoglalóként szolgált így a kirándulás végére. Leírhattuk a kedvenc élményeinket is, és akiknek jól sikerültek a feladatok, még ajándékot is kaptak.

Összességében nagyon tartalmas, izgalmas kirándulásban volt részünk, és remélem, hogy jövőre is hasonló élményekkel gazdagodnak majd a leendő hetedikesek.

 Káplár Anna Csilla  
7. b osztályos tanuló

/container -->