Márciusban Erdély felé vette az irányt lelkes hetedikes csapatunk. Nem csak a bőröndöt, de tudást is pakoltunk: történelem, ének, ismeret, hangulat – minden velünk utazott.
Bánffyhunyadon templomot néztünk, majd Korondon igazi vendégszeretetet kaptunk. Megtanultuk, hogyan készül a szörp, a só, a kalap a taplász műhelyben, a szövőműhelyben is otthagytuk a kezünk munkáját az utókornak – s persze a kürtőskalács is saját kezünkből szállt a tálból a szánkba. Farkaslakán koszorúztunk, csendben emlékeztünk, s közben sokat tanultunk az összetartozásról.

Gyalogosan a Békás szoroson átkelve, a Gyilkos tó legendáját megismerve – ámulva néztük a természet csodáit. A helyiek dicsérték jó étvágyunkat – bár nem csoda, hisz a házi sajt és lekvár gyorsan elfogyott. Napsütésben sétáltunk, kézműves portékákat csodáltunk, s néha még alkudni is próbáltunk. A dalokat együtt énekeltük, a „Nélküled” hangja betöltötte a Korondi Művelődési Házat.
A határon túli magyarság története így nem csak lecke lett, hanem élmény, amit viszünk tovább. Egy darab Erdély most már mindannyiunk szívében lakik – és talán mi is otthagytunk valamit.